Einstein a würtembergi Ulm városában született Hermann és Pauline Einstein gyermekeként, asszimilált zsidó családban. Mint a legtöbb zsidó, az ő családja is meggyőződéses és büszke német volt. De hogyan lett belőle svájci, majd amerikai és meggyőződéses cionista?

Az 1. világháború előtt és alatt egyre növekvő antiszemitizmus hatására azonban mindinkább azonosságot vállalt a zsidó közösséggel, később pedig a cionizmus bátor támogatójává vált. A népszerűtlenség ezúttal sem gátolta véleménye kifejtésében. Egyre erősebb támadások érték elméleteit, még egy anti- Einstein társaság is megalakult. Valakit el is ítéltek, amiért Einstein meggyilkolására bujtott másokat (kerek hat dollár bírsággal sújtották). Einsteint mindez hidegen hagyta. Amikor megjelent a 100 szerző Einstein ellen című könyv, mindössze ennyit mondott: "Ha tévedtem volna, egy is elég lenne." 1933-ban, Hitler hatalomra kerülésekor Einstein Amerikában tartózkodott. Bejelentette, hogy sohasem tér vissza Németországba.

Mialatt a náci rendőrség feldúlta a házát és elkobozta bankbetétjét, egy berlini újság a következő szalagcímmel jelent meg: "Jó hír Einsteinről: Nem jön vissza!". A náci fenyegetéssel szembenézve Einstein feladta pacifizmusát, sőt: attól tartva, hogy a német tudósok megépítik az atombombát, azt javasolta, hogy az Egyesült Államok is fejlessze ki a sajátját. Még fel sem robbantották azonban az első atombombát, amikor Einstein már nyilvánosan figyelmeztetett a nukleáris háború veszélyeire, és a nukleáris arzenál nemzetközi ellenőrzését szorgalmazta.

Chaim Weizmann, Dr. Vera Weizmann, Menachem Ussishkin és Ben-Zion Mossinson

Einstein adománygyűjtő körúton New Yorkban

A nácik fenyegetései ellenére a tudós teljesen érthetetlen módon továbbra is Berlinben maradt, majd folytatta adománygyűjtő utazásait.
Einstein 1938-ban hivatalosan is megszakította kapcsolatát Weizmann-nal és a héber egyetemmel, s lemondott igazgató tanácsi állásáról is. A tudós a szűk látókörű nacionalizmus veszélyére figyelmeztette az intézmény vezetőit, mire Weizmann azt vágta Einstein fejéhez, hogy amikor az ötmilliós zsidóságot a kiirtás veszélye fenyegeti, az intellektuális elittől „nem a kritikára, hanem támogatásra van szükség.”

Kurt Blumenfeld már 1919-ben szóba hozta Einstein előtt a cionista mozgalom célkitűzéseit, két évvel később pedig meggyőzte a tudóst, fogadja el Chaim Weizmann amerikai körútra való meghívását, hogy pénzgyűjtő akcióba kezdhessenek a jeruzsálemi héber egyetem megalapítása érdekében. Einstein örömmel tett eleget a felkérésnek, s könnyen megtalálta a közös hangot Weizmann-nal, bár a fizikus később sokszor keveredett vitába vele az egyetem – amelynek felavatását élete legszebb napjának nevezte – oktatáspolitikája miatt.
Einstein egy csapásra a német zsidó tudós- és írótársadalom fekete bárányává vált, de a fizikus kiállása a zsidóság számára hatalmas szimbolikus jelentőséggel bírt.
A cionizmus balszárnyáról a brit mandátumterületen követelt nemzeti hazát a zsidóknak, a Balfourról nyilatkozatról pedig így beszélt: „helyrehozható a történelem és az igazság egyensúlya".

Haifai zsidó munkásokkal

Einstein nevét ott találjuk a New York Timeshoz eljuttatott nyílt levél aláírói között is, amely Menachem Begin Herut (Szabadság) pártját a zsidó állam kikiáltása után kitört első izraeli-arab (függetlenségi) háború során elkövetett Deir Jasszin-i mészárlás miatt bírálja. Einstein erőfeszítéseit már kortársai is nagyra becsülték, de a fizikus-filozófus maga is meglepődött, amikor 1952-ben, Weizmann halála után David Ben Gurion, Izrael állam első miniszterelnöke – aki a legnagyobb élő zsidónak nevezte a tudóst – felkérte Einsteint, hogy ő legyen Izrael elnök-helyettese.
A tudós azonban udvarias módon elhárította a felkérést, mondván, nincs meg benne a „sem a természetes képesség, sem pedig a gyakorlat, hogy emberekkel foglalkozzon”, s összeegyeztethetetlen lett volna Einstein pacifizmusával, de mint írja: „Meghatott az államtól jött felkérés, de ugyanakkor elszomorít és megszégyenülve érzem magam, hogy nem tudom elfogadni.”

A jeruzsálemi Héber Egyetem megnyitásakor

Faültetés közben

Einstein élete során béketeremtési erőfeszítései kevés tartós eredményt hoztak - és még kevesebb barátot szerzett velük magának.