|
|
|
||||||||||
| 5772 Sziván 1. |
Hírlevél
Eseménynaptár
Hirdetés
Cikkajánló
- Kertész Imrét újra kitüntették
- Ángel Sanz Briz előtt tisztelgett a budapesti Spanyol Nagykövetség
- Ingyen tölthető a The Beat Guide to Yiddish
- Amy Winehouse-nak öltözött Cindy Crawford
- JewBox a látássérültekért
- Ezter a nagyvilágban
- Van alternatívája a zsidónegyed bontásának
- Fűszer és lélek
- Két díjat is kapott a Türelem
- Újzsé’land
| A rádióadók hallgatásához Winamp Player javasolt: |
 |
 |
| Könyvajánló - A nevem Asher Lev |
 |
 |
| 2011. február 16. szerda, 20:41 | |
Asher édesapja nem tudja megérteni, hogy fia miért pazarolja idejét rajzolásra, festésre, a vallásos zsidóknál ez nem szokás, sőt pedzegeti, hogy a fiú tehetsége esetleg a Másik Oldalról való. A könyv második felében Asher az apja minden értetlensége és negatív hozzáállása ellenére mégiscsak folytatja művészetét és már nagyon fiatalon felfigyel rá egy idősebb festő, aki pártfogásába veszi. A fiú ugyanakkor megtartja vallása előírásait is, eljár a zsinagógába stb. A közösségük vezetője, a Rebbe az édesapa minden ellenérzése ellenére jóváhagyja a fiú művészi tevékenységét és bölcsen próbálja őt úgy terelgetni, hogy a közösség hasznára váljon.  Egyén és közösség, valamint annak szabályai állnak az én olvasatomban a történet középpontjában, de egy érdekes aspektusból, mégpedig a művészet, művészek szemszögéből. Asher az érzelmeit fejezi ki festészetével, ő ezzel kommunikál a külvilág felé, ez viszont ütközik a közösség szokásaival. A regény fontos kérdése, hogy ha választanunk kéne az esztétikai és a morális vakság között, akkor mit választanánk? Ez egy átlagembernél eléggé egyértelmű szerintem, azonban egy művésznél, aki a művészetén keresztül kommunikál és fejezi ki magát, közel sem. A regény vontatott első fele egy lassú és fokozatos ráhangolódás volt a címszereplő Asher Lev személyére, érzéseire. A történet utolsó részében viszont Potok egy akkorát írt, hogy csak tátogni tudtam. Régen olvastam ennyire jól megírt, feszültséggel és érzelmekkel, erkölcsi kérdésekkel teli irományt, mint ennek a regénynek a befejezése, csúcspontja. Nekem katartikus élmény volt. (Azt már észrevettem, hogy sokszor a művészethez kapcsolódó írások okoznak nekem ilyet :)) Kétszer is elolvastam ezt a befejező részt, annyira tetszett, pedig nem szoktam ilyet. Nekem persze megvan a saját kis véleményem erről az egészről, a végkifejletről. De ezt most megtartom magamnak. Az biztos, hogy nagyon fontos kérdéseket feszeget. Kíváncsian várom, hogy mi történik Asherrel a regény folytatásában, az Asher Lev örökségében.
bezs.hu |
Potok már az első oldalakon egy olyan hangnemet ütött meg, hogy azonnal látszott, hogy ő egy nagyon jó író. Viszont azután kis csalódást okozott, ugyanis a tetszetős stílus ellenére a könyv feléig elég nyögvenyelősen haladtunk, pontosabban szólva toporogtunk, mert kb. ugyanarról volt szó sok-sok oldalon keresztül újra és újra.
