Már egy ideje szót kellett volna ejtenünk Asaf Avidanról és a Mojo családról. Austin Powers óta tudjuk, milyen vonzó lehetőségek rejlenek abban, aki megszerzi a mojot. Asaféknak sikerült.

Bús és édes dallamvilágukkal levették a nemzetközi poprock szerelmeseit a lábukról. Kétségkívül az egyik legismertebb izraeli csapat a stílusukban, és a töménytelen furcsaság közül valóban kiemelkedő a sajátos hangzásviláguk. Asaf, Hadas, Roni, Ran és Yoni gyütt alkotnak egy testet és lelket és ez minden fellépésükön abszolút átjön. Pedig Asaf Avidan tényleg a nulláról indult. A jeruzsálemi srác az elmúlt években hihetetlen utat járt végig, míg a teljes ismeretlenségből odáig jutott, hogy a bandájával szinte minden nap koncertezniük kell. Pedig csak egy gitárral és egy harmonikával kezdte.

Különleges hangzású zenéik vannak, és ebben az esetben valóban jók is. Kicsit olyan, mintha Janis Joplin kezdene modern dallamokat. Az igazi siker 2007-ben érte őket, amikor az Asaf Avidan & the Mojos band meghívást kapott a new yorki M.E.A.N.Y Festivalra, ahol 260 banda mellett kellett bizonyítaniuk. Sikerült is, és Kipp Elbaum, a fesztivál egyik főszervezője így írt róluk a nyrock.com-ra: "Talán a legnagyobb hangok a mai zenében".

Egyedül dolgoznak, nincs a hátuk mögött sem producer, sem látványcsapat, sem kiadó, mégis, mikor 2008 áprilisában kijött a "The Reckoning" album, a rajongók szinte azonnal elkapkodták. Így értelemszerű, hogy az izraeli rádióktól a nemzetköziig sok helyen felcsendül egy-egy jellegzetes nótájuk, főleg, hogy a "The Reckoning" több médiumnál az "Év izraeli albuma" címet is elnyerte.