A dzsungel könyve, Julius Caesar, Ben-Hur, A bagdadi tolvaj, Ivanhoe és az El Cid? Ezek és ugyanakkor több nagy filmzeneszerző munkáját is egy név köti össze: Rózsa Miklósé, aki évtizedekre megteremtette a klasszikus filmzenehangulat alapjait.

Rózsa Miklós Budapesten született 1907-ben, és a családjában több zenész is volt. Zongorázni gyermekkorában megtanult édesanyjától, aki a Liszt Ferenc Zeneakadémián végzett, édesapja pedig szerelmese volt a magyar népzenéknek. Budapesten a háború előtti hangulatnyasztotta, így először Lipcsébe ment, ahol vegyészmérnöknek készült, majd Párizsba költözött.
Tanulmányai mellett zeneakadémiai stúdiumokat is folytatott, és ez lett aztán fő hitvallása is. Párizsban olyan mesterekkel dolgozott együtt, mint Charles Munch, Karl Böhm, Georg Solti, Eugene Ormandy és Leonard Bernstein. Ekkoriban ismerkedett meg a filmzenék világával, ugyanis barátja, Arthur Honegger egy közös koncert alkalmával megmutatta neki legújabb témáját, amit A Nyomorultak adaptációjához készített. Rózsa beleszeretett a filmzenék hangulatába, és miután Londonba ment, először kis költségvetésű filmeknek írtanyagokat, főleg az ugyancsak Magyarországból elszármazott Korda Sándor (annak a Korda Zoltánnak a testvére, aki az 1942-es Dzsungel könyvét készítette) mellett. A világégés elől Hollywoodba ment, ahol aztán betört a filmek világába, és több, mint 100 klasszikus mozi zenéjét komponálta.

Rendkívül elismert művészként, 1995-ben hagyott itt minket.