Miért szeretjük Daniel Zamirt? Leginkább, mert csodálatos zenész, és mert remek előadó. Magyarországon fellépett már a Nigunnal a Millenárison. Jó félórás késés után megérkezett, felsétált a színpadra és leült középen. Addig iszogatott ott, míg rá nem hangolódott Párniczkyék zenéjére, és akkor felállt, és olyat játszott, hogy azóta is borzongok tőle.

Aki szereti az úttörő jazz muzsikát, keverve a klezmerrel és zsidó dallamokkal azért, aki pedig nem ismeri, hát azért hallgassa meg!

A most 28 éves szaxis tizenkét éves kora óta játszik. A vallásos Daniel katonáskodás helyett az USA-ba utazott, ahol kelet-európai és hasszid zsidó zenével kezdett foglalkozni. Itt is fedezte fel egyéni, úttörő játéka miatt John Zorn, aki segített is neki megalapítani kiadóját, a Tzadik-ot. Zornnal megkomponálták a Satlah-t, majd ezt követte a Children of Israel, és az Exodus.

New York aztán nem bizonyult végleges helynek, így pár éve visszaköltözött Izraelbe. Itt adta ki negyedk albumát, az Amen-t, illetve legújabb, 2008-as lemezét, a L'echa Dodi-t.

Magyar vonatkozású munkája a Nigunnal közösen készített Bale Kulturnik album, az Etnofon gondozásában.

דניאל זמיר - התקווה (Hatikva)