Különleges helyen, a zalaegerszegi zsinagógában is játszani fog a Hevesi Sándor Színház. Egy Moliere-vígjátékot mutatnak be, a jövő héten. Besenczi Árpád színházigazgató azt mondta, hogy újabb és újabb játszóhelyek után néznek, mert egy nagyszínháznak szüksége van stúdióra is.

Scapin furfangjai
Moliére – vígjáték

Fordította: Karinthy Ferenc

Stúdióelőadás
Városi Hangverseny- és Kiállítóterem [Zsinagóga]

Minden lény boldogságra törekszik. Még az is, aki önfeláldozással másokért él, mert őt ez teszi boldoggá. Vannak azonban olyanok is, akik alig-alig gondolnak másokra, csak a maguk hasznát keresik, csak a saját malmukra hajtják a vizet, és különös felháborodással veszik tudomásul, ha szándékaik hasonlóan gondolkodó társaik merev szándékaiba ütköznek. Ilyenkor egyik a másikának fölébe kívánna kerekedni, azzal érvelnek, mint nevetséges egymást utánzó tükörfigurák, hogy saját érdekük előbbre való a másikénál, és aki ezt nem látja be, és nem paríroz, az intoleráns, és mint ilyen, természetes, hogy kirekesztendő, ütni való, ölni való. Egy ilyen holtpontról a vitás feleket nem mozdíthatja el más, csak egy olyan látásmód, amely mindezeken felül áll. Ahhoz azonban, hogy ez az erő is érvényre jusson sok furfangra van szükség. Mint ahogy azt sajnos, vagy nem sajnos, mindennapi életünkben folyton folyvást tapasztaljuk. Az ezek miatt keletkező feszültségekre reményeink szerint jó levezetőül fog szolgálni  az előadás.

Naszlady Éva
rendező
 
Szereposztás:

Argante - Andics Tibor
Géronte - Bálint Péter
Octave - Barsi Márton m.v.
Leander - Mihály Péter
Zerbinette - Sztankay Orsolya
Jacinta - Kálóczi Orsolya
Scapin - Urházy Gábor László
Szilveszter - Bellus Attila
Nérine - Magyar Cecília
Carle - Zsíros Viktor


Díszlet - Jelmez: Sántha Borcsa
Dramaturg: Varga EmeseMozgás: Debreczeny CsabaÜgyelő: Szilasi Attila
Súgó: Jurina Beáta
Rendezőasszisztens: Kőműves Zsófia

Rendező: NASZLADY ÉVA

Bemutató: 2011. január 28.

Jean-Baptiste Poquelin, írói nevén Molière (1622-1673) francia drámaíró, rendező és színész. A komédia műfajában íródott művei az improvizatív játékmódra épülő commedia dell’arte olasz hagyományát követték. Vígjátékai ma is népszerűek és korszerűek. A képmutató és pénzsóvár világ nem pusztán a 17. század sajátossága, így ráismerünk a fösvényekre, a kékharisnyákra, az álszentekre…Molière figurái közöttünk, bennünk élnek…

Leggyakrabban játszott művei: Tartuffe (1664), Don Juan, avagy a kőszobor lakomája (1665), A mizantróp (1666), A fösvény (1668), Scapin furfangjai (1671), Tudós nők (1672), Képzelt beteg (1673).